A Fekete Terrier születésének rövid története..

A háború befejezése után a Szovjetunióban erősen lecsökkent az állatok, kutyák, ezzel együtt a munkakutyák létszáma is. Így az ország újjáépítése mellett el kellett kezdeni a katonai, szolgálati célokra, objektumok, gyárak, katonai bázisok vé- delmére alkalmas, az éghajlati viszonyokat jól tűrő kutyák kitenyésztését. Ez azért is vált szükségessé, mert a kifosztott, meggyötört, évszázadok óta nyomorban élő lakosság fosztogatásaitól védeni kellett az újjáépített létesítményeket. Az 50-es években, Moszkva tartomány Vesnyáka nevű falujában működő központi, szovjet katonai kutyakiképző iskolában,- a Vö- rös Csillag kennelben -, Medvegyev professzor vezetésével folyt a tenyésztés. Nem az volt a cél, hogy új fajtát hozzanak létre, hanem hogy a szélsőséges éghajlati viszonyokat jól tűrő, könnyen kiképezhető, szolgálati célokra alkalmas fajtákat, kutyákat tenyésszék tovább. A lehetőségeik azonban be voltak határolva, hiszen csak azokkal a fajtákkal dolgozhattak a-melyek túlélték a háborút és rendelkezésre álltak. Így kezdődött el az a sok évtizedes tenyésztői munka, amely ered-ményét napjainkban láthatjuk.

Első lépésben keresztezéseket alkalmaztak, amelyben 3 fajta kapott fő szerepet:

óriás schnauzer / meghatározó szerepe volt valamennyi keresztezésben Rojnak, egy óriás schnauzer kannak/

rottweiler

airedale terrier

továbbá néhány úgynevezett átmeneti fajta, amelyet szintén a Szovjetunióban tenyésztettek ki:

keleteurópai juhász: ( kaukázusi juhász x németjuhász x/ bizonyos források szerint az:/ alaszkai malamut) 

moszkvai vizikutya: (keleteurópai juhász x újfundlandi x kaukázusi juhász)

moszkvai dog: (német dog x kelet európai juhász)

moszkvai őrkutya: (bernáthegyi x kaukázusi ), később önálló fajta lett, akárcsak az OFT.

A fenti fajták kombinációjából létrehozott fontosabb keresztezések:

Roj × airedale terrier szukák
Roj × rotweiler szukák
Roj × moszkvai vízi kutya szukák
Roj × rotweiler + moszkvai vízi kutya keveréke
Rotweiler × moszkvai vízi kutya
Rotweiler × moszkvai dog

Ezután sok éves munka következett, amely során egyes utódok, eredményes keresztezések jó tulajdonságait próbálták szigorú szelekcióval, utódcsoportok létrehozásával, majd továbbtenyésztésével rögzíteni.

Az iskola szakemberei 1955-ben a VVC-n mutatták be először a fajtát és a tenyésztés során elért eredményekért a legmagasabb kitüntetést, a Legfelsőbb Tanács aranyérmét kapták meg.

Az országban működő civil kutyatenyésztő klubok kutyákkal segítették a Vörös Csillag kennel munkáját, amiért cserébe jó minőségű kutyákat vásárolhattak onnan. Így került az eredetileg szolgálati kutya civil kézbe és így indulhatott el az orosz fekete terrier, hogy meghódítsa előbb a Szovjetuniót, majd Európán át a világot.

Először Moszkvában, majd Szverdlovszk és Leningrád klubjaiban lett népszerű. Első tenyésztői: Danyilina Galina Dmitrievna, Jelena Boriszovna, Margarita Karlovna Anehina és Szemjon Jakovlevics Holomjanszkij, akik ma a Csernoj Sztaj tenyészet vezetői.

1958-ban már 43 fekete terriert mutatnak be a szolgálati és vadászkutyák Összoroszországbeli kiállításán, ahol sokak- nak felkeltette az érdeklődését.

Szintén 1958-ban a „Szolgálati kutyák használatának és idomításának oktatása” című könyvben publikálták először a Fekete Terriert.

A Vörös Csillag kennelnek, mint katonai tenyészetnek fő célja továbbra is a kutyák munkabírásának, jellemének fejlesztése volt, továbbá, hogy mint munkakutyáknak a szőrzete is minél kevesebb ápolást igényeljen. Azaz a rövidebb és keményebb szőrű egyedeket részesítették előnyben. Ezzel szemben a civil tenyészetek a belső tulajdonságok rögzítése mellett, a szőr- zet meghosszabbításával, a küllem elegánsabbá tételét is célul tűzték ki. Így a 7O-es évek elején kitenyésztették a hosz-szabb, arisztokratikusabbnak ható szőrrel rendelkező változatot. Leginkább ez lett népszerű és terjedt el országszerte.

A 70-es évek végén az első feketék már megjelentek Finnországban, ahonnan továbbterjedtek Európa felé.
(Németország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Olaszország)

1981-ben fogadták el hivatalosan is önálló fajtaként a Szu-ban.

1983-ban, Mexikóban 327. szám alatt az FCI is bejegyezte önálló fajtaként a Fekete Terriert, ezzel a nemzetközi elismeréssel visszavonhatatlanul bekerült a világ kutya fajtáinak hivatalos névsorába.

Ekkor a Fekete Terriert a 3-as Fajtacsoportba, a terrierek közé sorolták, valószínűleg neve és terrieres külseje alapján. Lévén azonban , hogy a fajtacsoportokba a fajták a funkció alapján kerültek, így az anyaország nyomására 1994-ben az FCI áthelyezte a 2-es fajtacsoportba, az őrző-védő kutyák közé.

1990-1996-ig 16. 000 kölyök születését regisztrálták Oroszországban.

Magyarországon az első fekete terrier alom a „Tajgagyöngye” kennelnév alatt, Tajga Dzsuli és Vojtek Dzsek párosításából
- Dr. Gömze László tulajdonában - 1986.03.29-én született meg.

Magyarországon 2000. január 10-én törzskönyvezték az 1180. kutyát, 2005. júniusában az 1538.-nál tartottunk.

1996-ban az Orosz Szolgálati kutyatenyésztők Egyesülete és az Orosz Kinológiai Egyesület jóváhagyta az orosz fekete terrier új típusát, amelynél a hosszabb szőrzet a kívánatos, továbbá megemelték a marmagasság felső határát és más mó- dosításokat is rögzítettek. Ezt a változtatást azonban az FCI még nem fogadta el.

Bár egykor nem akartak új fajtát létrehozni, csak egy nagy tűrőképességű szolgálati kutyát kitenyészteni, mégis sok év szigorú szelekciós munkája, a felhasznált fajták és egyedek nagy létszáma, a bonyolult keresztezési folyamatok felhasz-nálása révén kialakult egy új fajta, amely csodálatosan ötvözte a felhasznált fajták legkiválóbb tulajdonságait. Az airedale terrier apportkészségét, intelligenciáját, kíváncsiságát, az újfundlandi vízszeretetét, nyugalmát, kiegyensúlyozottságát, a rottweilerek erejét, bizalmatlanságát idegenekkel szemben és a schnauzerek dinamizmusát és jó őrző-védő képességét.

Takács Lilla.